| Házasságunk lenyomata gyermekeink lelkén Dr. Pálhegyi Ferenc - Mértékadó. III. évfolyam 13. szám |
| Dr. Pálhegyi Ferenc |
Másfél évtizeddel ezelőtt egy forgalmas budapesti utcából kiköltözhettünk a városon kívülre, egy családi
házba. Nagy lelkesedéssel kertépítésbe fogtam. Különösen a ház nyugati oldalán egy jókora területre
figyeltem fel, ahol semmiféle hasznos növény nem élt, csak gyomok. „Micsoda paradicsomokat fogok itt
termeszteni!” – lelkesedtem. De már az első percben, amikor lenyomtam az ásót, megcsikordult valami.
Kiderült, hogy a kiszemelt területen a föld tele van építkezési törmelékkel. Ma sem tudom, hogy az előző
tulajdonos miért ásta el oda a sittet, ahelyett, hogy elhordatta volna. Több évbe telt, amíg sikerült ott
termőtalajt létrehozni.
Ahogy a facsemetének, a gyermek egészséges lelki fejlődésének előfeltételei is közvetlen környezetében,
a „lelki táptalajban” vannak. Aki gyümölcsfát nevel, tudja, hogy sokkal több időt és energiát kell fordítani a
talajra, mint magára a fára. Hiszen a talajt kell lazítani, a talajból kell irtani a gyomokat, a talajba kell
bejuttatni a tápanyagokat, a talajt kell öntözni, hogy a gyökerek fel tudják szívni a tápsókat. Igen, magát a fát
kell metszeni és permetezni, de ezek a munkák sokkal kevesebb időt és energiát igényelnek a kertésztől,
mint a talaj művelése.
A gyermeki fejlődés eredeti táptalaja a család. Nem az óvoda, nem az iskola, hanem a család. Hiába
neveljük a gyermeket a tanácsadó könyvek okos tanácsai szerint, ha a családból hiányoznak a lelki
fejlődéshez szükséges „tápsók” (sőt, esetleg „mérgeket” tartalmaz a környezet „talaja”), nem várható
harmonikus lelki fejlődés.
A harmonikus lelki fejlődéshez különösen négy „lelki tápsó” nélkülözhetetlen: biztonság, fontosság,
értékek, magatartási és kommunikációs minták.
Már a múlt század első felében felfedezte a fejlődéspszichológia, hogy érzelmi harmónia és megfelelő
kapcsolatkészség csak azoknál a gyerekeknél alakul ki, akik biztonságban érzik magukat. Már a
csecsemőnek legalább olyan mértékben szüksége van arra, hogy ölbe vegyék, babusgassák,
szeretgessék, mint arra, hogy táplálékhoz jusson, tisztába tegyék, és megfelelő hőmérsékleten tartsák.
Megfelelő anya-gyermek kapcsolat nélkül nincs megfelelő lelki fejlődés – hangsúlyozták.
Ma már tudjuk azt is, hogy a csecsemő és a kisgyermek biztonságérzetéhez nemcsak arra van szükség,
hogy a szülei szeressék őt, hanem arra is, hogy szeressék egymást. Hiszen ha azok pusztítják egymást,
akiktől az ő élete függ, akkor azt éli át, hogy ő nincs biztonságban. A veszélyzónából (az égő erdőből vagy
az árvíz elől) az állatok menekülnek. A csecsemő nem tud elmenekülni, ehelyett „betokozódik”, mint az
egysejtűek, amikor kiszárad a környezetük: túl sokat szopja az ujját, kizárja a felnőtteket a maga kis
világából. Később felserdülve valóban menekül bandába, kábulatba, stréberségbe, elsietett
párkapcsolatba, mert otthon nem bírja a légkört.
A család légköre (a gyermek lelki környezete) a házaspár egymással való kapcsolatán múlik elsősorban.
A házassággondozás preventív gyermekvédelem.
Egészséges családban a gyermek spontán átéli azt, hogy ő fontos. Hiszen a szülei, a nagyszülők, sőt a
család barátai minden fejlődési vívmányát észreveszik és értékelik: már feláll, már szavakat formál, már
énekel stb. És ami még nagyon fontos: a szülőknek van rá idejük. A saját személyének fontosságát átélő
gyermek juthat el egészséges önértékelésre. (Néhány kollégámmal ellentétben nem azt gondolom, hogy
a gyermeknek pozitív önértékelésre van szüksége, hanem arról vagyok meggyőződve, hogy reális
önértékelésre kell jutnia. Aki úgy ismeri fel a képességeit, hogy közben a hátrányainak – esetleges
fogyatékának – is tudatában van, több eséllyel válik harmonikus személyiséggé, mint az, aki a hátrányairól
nem vesz tudomást és túlkompenzálja azokat.)
Döntéseink sorozatát – életvezetésünket – értékrendünk határozza meg. Korunk fogyasztói értékrendje
önző embereket produkál. Jézus a Hegyi Beszédben a mulandó értékekkel (amiket megrághat a moly,
megemészthet a rozsda, ellophatják a tolvajok) a maradandó mennyei kincseket állítja szembe. A
gyermek önkénytelenül is átveszi szülei értékrendjét, hiszen tapasztalja, hogy a szülei mire képesek időt
és energiát, esetleg pénzt áldozni, hogy mi ér nekik többet: az együtt töltött idő vagy a még több anyagi
haszon, hogy Kőmíves Kelemen módjára feláldozzák-e egymást „fél véka ezüstért, vél véka aranyért.”
A szülők közti kapcsolat minőségét (szerelmet, megbecsülést, barátságot, vagy éppen kihűlt érzelmeket
és ellenségeskedést) egymással szemben megnyilvánuló magatartásuk és a kommunikáció sokféle
módja – az arckifejezéstől a szavakig – félreérthetetlenül közli a gyermekkel. Mindez mintául is szolgál
számára későbbi társas viselkedéséhez. Ha jó a szülői minta, várható nála is később a szocializált
magatartás. Ha túlnyomórészt közönyt vagy ellenségeskedést kifejező kommunikációs mintákat kap,
nehézségei lesznek bensőséges kapcsolatok ápolásában.
Milyenek a mai családok? Milyenek a mai (egyre csökkenő számú) házasságok? Sittel tömött talajhoz
hasonlítanak, vagy még azt is leöntötték betonnal? Nagyon remélem, hogy vannak még élettel benőtt
szigetek, és ezek területe növelhető.
Ugyanakkor nyilvánvaló az is, hogy a mai gyerekek egyre növekvő mértékben családon kívüli tényezők
hatása alatt állnak: tápsókat vagy mérgeket a médián keresztül szívnak magukba. Sokan közülük otthon
alszanak, de nem otthon élnek. Maga a család is a képernyőn keresztül táplálkozik lelkileg és szellemileg,
és az onnan átvett értékeket és mintákat adja tovább a gyerekeknek.
Káros sugárzások ellen megvéd minket az ózonpajzs. Sajnos napjainkban ez a pajzs sérült, töredezett és
lyukas, nem biztosítja számunkra a teljes védelmet. Vannak ártalmas lelki hatások is, mint a krimi, a
horror, a pornó, a sci-fi és az okkultizmus. Ellenük a keresztény család védőpajzsa véd a
leghatékonyabban, ahol Jézus Krisztus áll a középpontban. Az Ő jelenlétében biztonságban lehetünk,
testté létele arról győz meg, hogy fontosak vagyunk számára, Ő közvetít számunkra maradandó
értékrendet, az Ő élete nyújt megfelelő magatartási és kommunikációs mintát.
Dr. Pálhegyi Ferenc pszichológus, családgondozó
házba. Nagy lelkesedéssel kertépítésbe fogtam. Különösen a ház nyugati oldalán egy jókora területre
figyeltem fel, ahol semmiféle hasznos növény nem élt, csak gyomok. „Micsoda paradicsomokat fogok itt
termeszteni!” – lelkesedtem. De már az első percben, amikor lenyomtam az ásót, megcsikordult valami.
Kiderült, hogy a kiszemelt területen a föld tele van építkezési törmelékkel. Ma sem tudom, hogy az előző
tulajdonos miért ásta el oda a sittet, ahelyett, hogy elhordatta volna. Több évbe telt, amíg sikerült ott
termőtalajt létrehozni.
Ahogy a facsemetének, a gyermek egészséges lelki fejlődésének előfeltételei is közvetlen környezetében,
a „lelki táptalajban” vannak. Aki gyümölcsfát nevel, tudja, hogy sokkal több időt és energiát kell fordítani a
talajra, mint magára a fára. Hiszen a talajt kell lazítani, a talajból kell irtani a gyomokat, a talajba kell
bejuttatni a tápanyagokat, a talajt kell öntözni, hogy a gyökerek fel tudják szívni a tápsókat. Igen, magát a fát
kell metszeni és permetezni, de ezek a munkák sokkal kevesebb időt és energiát igényelnek a kertésztől,
mint a talaj művelése.
A gyermeki fejlődés eredeti táptalaja a család. Nem az óvoda, nem az iskola, hanem a család. Hiába
neveljük a gyermeket a tanácsadó könyvek okos tanácsai szerint, ha a családból hiányoznak a lelki
fejlődéshez szükséges „tápsók” (sőt, esetleg „mérgeket” tartalmaz a környezet „talaja”), nem várható
harmonikus lelki fejlődés.
A harmonikus lelki fejlődéshez különösen négy „lelki tápsó” nélkülözhetetlen: biztonság, fontosság,
értékek, magatartási és kommunikációs minták.
Már a múlt század első felében felfedezte a fejlődéspszichológia, hogy érzelmi harmónia és megfelelő
kapcsolatkészség csak azoknál a gyerekeknél alakul ki, akik biztonságban érzik magukat. Már a
csecsemőnek legalább olyan mértékben szüksége van arra, hogy ölbe vegyék, babusgassák,
szeretgessék, mint arra, hogy táplálékhoz jusson, tisztába tegyék, és megfelelő hőmérsékleten tartsák.
Megfelelő anya-gyermek kapcsolat nélkül nincs megfelelő lelki fejlődés – hangsúlyozták.
Ma már tudjuk azt is, hogy a csecsemő és a kisgyermek biztonságérzetéhez nemcsak arra van szükség,
hogy a szülei szeressék őt, hanem arra is, hogy szeressék egymást. Hiszen ha azok pusztítják egymást,
akiktől az ő élete függ, akkor azt éli át, hogy ő nincs biztonságban. A veszélyzónából (az égő erdőből vagy
az árvíz elől) az állatok menekülnek. A csecsemő nem tud elmenekülni, ehelyett „betokozódik”, mint az
egysejtűek, amikor kiszárad a környezetük: túl sokat szopja az ujját, kizárja a felnőtteket a maga kis
világából. Később felserdülve valóban menekül bandába, kábulatba, stréberségbe, elsietett
párkapcsolatba, mert otthon nem bírja a légkört.
A család légköre (a gyermek lelki környezete) a házaspár egymással való kapcsolatán múlik elsősorban.
A házassággondozás preventív gyermekvédelem.
Egészséges családban a gyermek spontán átéli azt, hogy ő fontos. Hiszen a szülei, a nagyszülők, sőt a
család barátai minden fejlődési vívmányát észreveszik és értékelik: már feláll, már szavakat formál, már
énekel stb. És ami még nagyon fontos: a szülőknek van rá idejük. A saját személyének fontosságát átélő
gyermek juthat el egészséges önértékelésre. (Néhány kollégámmal ellentétben nem azt gondolom, hogy
a gyermeknek pozitív önértékelésre van szüksége, hanem arról vagyok meggyőződve, hogy reális
önértékelésre kell jutnia. Aki úgy ismeri fel a képességeit, hogy közben a hátrányainak – esetleges
fogyatékának – is tudatában van, több eséllyel válik harmonikus személyiséggé, mint az, aki a hátrányairól
nem vesz tudomást és túlkompenzálja azokat.)
Döntéseink sorozatát – életvezetésünket – értékrendünk határozza meg. Korunk fogyasztói értékrendje
önző embereket produkál. Jézus a Hegyi Beszédben a mulandó értékekkel (amiket megrághat a moly,
megemészthet a rozsda, ellophatják a tolvajok) a maradandó mennyei kincseket állítja szembe. A
gyermek önkénytelenül is átveszi szülei értékrendjét, hiszen tapasztalja, hogy a szülei mire képesek időt
és energiát, esetleg pénzt áldozni, hogy mi ér nekik többet: az együtt töltött idő vagy a még több anyagi
haszon, hogy Kőmíves Kelemen módjára feláldozzák-e egymást „fél véka ezüstért, vél véka aranyért.”
A szülők közti kapcsolat minőségét (szerelmet, megbecsülést, barátságot, vagy éppen kihűlt érzelmeket
és ellenségeskedést) egymással szemben megnyilvánuló magatartásuk és a kommunikáció sokféle
módja – az arckifejezéstől a szavakig – félreérthetetlenül közli a gyermekkel. Mindez mintául is szolgál
számára későbbi társas viselkedéséhez. Ha jó a szülői minta, várható nála is később a szocializált
magatartás. Ha túlnyomórészt közönyt vagy ellenségeskedést kifejező kommunikációs mintákat kap,
nehézségei lesznek bensőséges kapcsolatok ápolásában.
Milyenek a mai családok? Milyenek a mai (egyre csökkenő számú) házasságok? Sittel tömött talajhoz
hasonlítanak, vagy még azt is leöntötték betonnal? Nagyon remélem, hogy vannak még élettel benőtt
szigetek, és ezek területe növelhető.
Ugyanakkor nyilvánvaló az is, hogy a mai gyerekek egyre növekvő mértékben családon kívüli tényezők
hatása alatt állnak: tápsókat vagy mérgeket a médián keresztül szívnak magukba. Sokan közülük otthon
alszanak, de nem otthon élnek. Maga a család is a képernyőn keresztül táplálkozik lelkileg és szellemileg,
és az onnan átvett értékeket és mintákat adja tovább a gyerekeknek.
Káros sugárzások ellen megvéd minket az ózonpajzs. Sajnos napjainkban ez a pajzs sérült, töredezett és
lyukas, nem biztosítja számunkra a teljes védelmet. Vannak ártalmas lelki hatások is, mint a krimi, a
horror, a pornó, a sci-fi és az okkultizmus. Ellenük a keresztény család védőpajzsa véd a
leghatékonyabban, ahol Jézus Krisztus áll a középpontban. Az Ő jelenlétében biztonságban lehetünk,
testté létele arról győz meg, hogy fontosak vagyunk számára, Ő közvetít számunkra maradandó
értékrendet, az Ő élete nyújt megfelelő magatartási és kommunikációs mintát.
Dr. Pálhegyi Ferenc pszichológus, családgondozó
| kezdő lap | írások | könyvek | aktuális | dr. Pálhegyi Ferencről | képek | kapcsolat | linkek | szerzői jogok |
dr. Pálhegyi Ferenc pszichológus honlapja
| családmodell, apa, férfi, szerepek |
 | |  | |  | |  |
 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
| CIKKEK |
