| Gondolatok a Házasság Hetéhez Az idei Házasság Hete Előadássorozat időpontja: 2009 Február 9-12, este 6. Helye: Az Ökumenikus Tanács épülete: 1117 Bp., Magyar Tudósok körútja 3. |
Egy háborús filmen láttam azt a jelenetet, hogy egy ellenséges ügynök elfordította az útjelző táblákat egy
fontos kereszteződésnél. Emiatt a hadsereg autói és tankjai nem a kitűzött cél felé haladtak, hanem
csapdába rohantak.
Azt hiszem, valami ehhez hasonló történik ma velünk. Szeretnénk kiegyensúlyozott, békés és örömteli
életet élni: ez lenne az úti cél. Ahhoz, hogy ide eljussunk, arra lenne szükség, hogy megbecsüljük és
szeressük egymást. Gyakorlatilag: kutassuk és fedezzük fel a velünk együtt élő másik ember értékeit és
alapvető szükségleteit, majd törekedjünk ezek kielégítésére. Röviden: legyünk elkötelezettek arra, hogy
elsősorban a másik boldogságán fáradozzunk, és csak azután a magunkén. A boldogsághoz vezető
útnak ezt a „közlekedési szabályát” az Úr Jézus fogalmazta meg: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni”
(ApCsel 20, 35).
De valaki elfordította a táblákat.
Emiatt hiszik azt sokan, hogy akkor lennének boldogok, ha mindent megkapnának a másik embertől,
amire (úgy érzik) szükségük van: elismerést, kényelmet, biztonságot, kellemes élményeket, szexet…
Ennek érdekében kötünk házasságot. Tulajdonképpen összetévesztjük a boldogságot a komfort-
érzéssel. A csalódás szükségszerű, mert a párunk is hiányállapotban szenved, és először kapni szeretne,
mielőtt eszébe jutna, hogy adnia kellene.
Eddig ez még a tévútnak csak a kezdete, ahonnan nem lenne nehéz visszafordulni. De a csalódásból
hibás következtetéseket vonunk le, és így kerülünk zsákutcába.
Válás, élettársi együttélés, szingli életforma – a kihűlt szeretet kor- és kórtünetei.
De van még valami: a szocializációs folyamatban megrekedt gondolkodás. Infantilizmus ez? Vagy
egyszerűen önzés? Az ideológiát ez a jelmondat fejezi ki: Amit megkívánok, ahhoz jogom van.
Kétéves gyereknél még természetes ez a hozzáállás az élethez, amin a nevelés változtatni igyekszik.
Nyilvánvaló, hogy az ember sok olyan dolgot megkíván, amiről eleve lemond, mert tudja: ezt kell tennie.
Pihenni szeretne, de dolgoznia kell. Úgy vélem, lényegében az önzésnek ez az ideológiája érvényesül,
amikor valaki a másik ember testét kívánja meg, és nem áll útjába erkölcsi akadály.
De menjünk még tovább ezen a gondolati síkon: ha valakiben homoerotikus vágyak ébrednek, ezeket is
joga van kielégíteni? Napjainkban sokan ezért a jogért küzdenek. Vajon holnapután ezen az alapon nem
indítanak-e harcot a pedofilok is a jogaikért? A társadalom jövője szempontjából a homoszexuális
kapcsolat ugyanúgy haszontalan, sőt káros, mint a „polgárjogot nyert” házasságtörés vagy a pedofília.
A Házasság Hete keretében szeretnénk rámutatni az elkötelezett társkapcsolat – a házasság –
személyiséget formáló erejére és valódi beteljesedést adó értékeire. Ugyanakkor szólni szeretnék a
társkapcsolatok fentebb vázolt anomáliáiról is a február 9-12-ig, 18 órakor kezdődő előadásokon, az
Ökumenikus Tanács épületében (1117 Budapest, Magyar tudósok körútja 3.).
Hadd álljon itt az előadások szórólapján olvasható ajánlás:
Az Úr Jézus nem engedte, hogy megkövezzék a házasságtörő asszonyt, de világossá tette, hogy elítéli a
bűnt, hiszen ezt mondta neki: „Menj el és többé ne vétkezz.” Mi sem akarjuk megkövezni sem a szingliket,
sem az élettársi kapcsolatban élőket, sem a homoszexuálisokat, sem az elváltakat. Ugyanakkor el
akarjuk mondani, hogy ezek a jelenségek miért kórtünetek korunk társadalmában, milyen kóros állapot
jelei, és milyen úton lehet kilábalni ebből az állapotból. Ennek megfelelően az előadások jelmondata: Az
igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben… Krisztushoz (Ef 4, 5).
.
Cikkek >>>
© www.palhegyi-ferenc.com Minden jog fenntartva.
Az írásokból más honlapon idézni csak a szerző nevének feltüntetésével, és a forrásoldalra mutató átkattintható link
elhelyezésével lehet!
fontos kereszteződésnél. Emiatt a hadsereg autói és tankjai nem a kitűzött cél felé haladtak, hanem
csapdába rohantak.
Azt hiszem, valami ehhez hasonló történik ma velünk. Szeretnénk kiegyensúlyozott, békés és örömteli
életet élni: ez lenne az úti cél. Ahhoz, hogy ide eljussunk, arra lenne szükség, hogy megbecsüljük és
szeressük egymást. Gyakorlatilag: kutassuk és fedezzük fel a velünk együtt élő másik ember értékeit és
alapvető szükségleteit, majd törekedjünk ezek kielégítésére. Röviden: legyünk elkötelezettek arra, hogy
elsősorban a másik boldogságán fáradozzunk, és csak azután a magunkén. A boldogsághoz vezető
útnak ezt a „közlekedési szabályát” az Úr Jézus fogalmazta meg: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni”
(ApCsel 20, 35).
De valaki elfordította a táblákat.
Emiatt hiszik azt sokan, hogy akkor lennének boldogok, ha mindent megkapnának a másik embertől,
amire (úgy érzik) szükségük van: elismerést, kényelmet, biztonságot, kellemes élményeket, szexet…
Ennek érdekében kötünk házasságot. Tulajdonképpen összetévesztjük a boldogságot a komfort-
érzéssel. A csalódás szükségszerű, mert a párunk is hiányállapotban szenved, és először kapni szeretne,
mielőtt eszébe jutna, hogy adnia kellene.
Eddig ez még a tévútnak csak a kezdete, ahonnan nem lenne nehéz visszafordulni. De a csalódásból
hibás következtetéseket vonunk le, és így kerülünk zsákutcába.
- Nem kapom meg, amire szükségem lenne, ami jár nekem? Ráadásul ő is csalódott bennem?
Akkor ne folytassuk tovább, hanem váljunk el. A házasságot fenntartani csak addig van értelme,
amíg általa megkapjuk mindazt, amiért létrehoztuk. Ez a válásra készülők „logikus” ideológiája.
- Mások már előre óvatosak. Nem kötelezik el magukat, nem kötik meg a házasságot, csak
összeköltöznek és együtt élnek. „Hátha nem jön be – gondolják – és akkor nem kell
végigszenvednünk a kínos és nehéz válási procedúrát.” Ideológiájuk: „Nem a papír és a
szertartás fontos. Szeretjük egymást, az a lényeg.” Nem veszik észre, hogy a szeretetnek egyik
legfontosabb eleme hiányzik a kapcsolatukból: a bizalom.
- Vannak, akik még náluk is óvatosabbak (vagy inkább önzőbbek?). Nem vállalnak terheket és
felelősséget sem társért, sem gyerekekért. Ők a szinglik. Karriert építeni és vagyont szerezni
könnyebb házasság nélkül. „Egyébként ma már – mondják – mindent meg lehet kapni
házasságon kívül is, hiszen vannak félkész ételek, van mikrosütő, és senki se szól bele abba,
hogy mire költöm a pénzemet, és mivel töltöm az időmet. Szexuális vágyaimat is ki tudom
elégíteni.”
Válás, élettársi együttélés, szingli életforma – a kihűlt szeretet kor- és kórtünetei.
De van még valami: a szocializációs folyamatban megrekedt gondolkodás. Infantilizmus ez? Vagy
egyszerűen önzés? Az ideológiát ez a jelmondat fejezi ki: Amit megkívánok, ahhoz jogom van.
Kétéves gyereknél még természetes ez a hozzáállás az élethez, amin a nevelés változtatni igyekszik.
Nyilvánvaló, hogy az ember sok olyan dolgot megkíván, amiről eleve lemond, mert tudja: ezt kell tennie.
Pihenni szeretne, de dolgoznia kell. Úgy vélem, lényegében az önzésnek ez az ideológiája érvényesül,
amikor valaki a másik ember testét kívánja meg, és nem áll útjába erkölcsi akadály.
De menjünk még tovább ezen a gondolati síkon: ha valakiben homoerotikus vágyak ébrednek, ezeket is
joga van kielégíteni? Napjainkban sokan ezért a jogért küzdenek. Vajon holnapután ezen az alapon nem
indítanak-e harcot a pedofilok is a jogaikért? A társadalom jövője szempontjából a homoszexuális
kapcsolat ugyanúgy haszontalan, sőt káros, mint a „polgárjogot nyert” házasságtörés vagy a pedofília.
A Házasság Hete keretében szeretnénk rámutatni az elkötelezett társkapcsolat – a házasság –
személyiséget formáló erejére és valódi beteljesedést adó értékeire. Ugyanakkor szólni szeretnék a
társkapcsolatok fentebb vázolt anomáliáiról is a február 9-12-ig, 18 órakor kezdődő előadásokon, az
Ökumenikus Tanács épületében (1117 Budapest, Magyar tudósok körútja 3.).
Hadd álljon itt az előadások szórólapján olvasható ajánlás:
Az Úr Jézus nem engedte, hogy megkövezzék a házasságtörő asszonyt, de világossá tette, hogy elítéli a
bűnt, hiszen ezt mondta neki: „Menj el és többé ne vétkezz.” Mi sem akarjuk megkövezni sem a szingliket,
sem az élettársi kapcsolatban élőket, sem a homoszexuálisokat, sem az elváltakat. Ugyanakkor el
akarjuk mondani, hogy ezek a jelenségek miért kórtünetek korunk társadalmában, milyen kóros állapot
jelei, és milyen úton lehet kilábalni ebből az állapotból. Ennek megfelelően az előadások jelmondata: Az
igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben… Krisztushoz (Ef 4, 5).
.
Cikkek >>>
© www.palhegyi-ferenc.com Minden jog fenntartva.
Az írásokból más honlapon idézni csak a szerző nevének feltüntetésével, és a forrásoldalra mutató átkattintható link
elhelyezésével lehet!
| Megtévesztő táblák Dr. Pálhegyi Ferenc |
| Dr. Pálhegyi Ferenc |
| kezdő lap | írások | könyvek | aktuális | dr. Pálhegyi Ferencről | képek | kapcsolat | linkek | szerzői jogok |
dr. Pálhegyi Ferenc pszichológus honlapja
| Megtévesztő táblák - gondolatok a Házasság Hetéhez. Házasság, együttélés, élettársi kapcsolat, szingli életmód, válás, szexualitás, homoszexualitás, pedofília |
 | |  | |  | |  |
 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
| CIKKEK |
